A méhviasz egy természetes anyag melyet a méhek saját váladékaikból állítanak elő a lép építéshez. A kiválasztott viasz fehér színü, addig amig a méhek rágással propolisszal képlékennyé és sárga színüvé keverik. Rugalmas és tökéletes vízlepergető hatású. Ezért jól alkalmazható természetes, bőr és fa védő anyagként.
részlet a :http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9hviasz#Fizikai_tulajdons.C3.A1gok oldalról.
Fizikai tulajdonságok
A méhviasz egy számos anyagból álló viasz.
| Összetevő | Százalék |
| szénhidrogének | 14% |
| monoészterek | 35% |
| diészterek | 14% |
| triészterek | 3% |
| hidroxy-monoészterek | 4% |
| hidroxi-poliészterek | 8% |
| sav-észterek | 1% |
| sav-poliészterek | 2% |
| szabad savak | 12% |
| szabad alkoholok | 1% |
| nem beazonosított | 6% |
A fő összetevők: palmitilsav, palmitoleát, hidroxipalmitát, valamint alkoholok oleinsavval alkotott észterei (hosszú, 30-32 szénatomos molekulák) és egyéb palmitátok.
Olvadáspontja 62-64 °C. 85 °C-nál magasabbra hevítve színét megváltoztatja. Lobbanáspontja 204,4 °C. Nincs ismert öngyulladó hőfoka. [2] Sűrűsége 15 °C-on 0,958 - 0,970 g/cm³.
A méhviasznak 2 nagy fajtáját lehet megkülönböztetni: európai és orientál (ázsiai) változata létezik. A kettő közötti különbséget a különböző szappanizációs értékek adják Az európai fajtánál ez az érték 3-5, míg az orientál típusnál 8-9.
